Horace visszasietett és beterel minket egy nappaliba.Középen elhelyezkedik egy óriási fehér kanapé elfoglalva a nappali nagy részét.A kanapé előtt egy kb. 200x100 centiméteres TV.A tv mellett egy kandalló melyben ropog a tűz.
-Foglaljatok helyet!
-Maguk egy különleges helyen vannak tudják?Ehhez a teljes birodalomhoz újra hódítani kell!Itt mindent meglel az ember.Ámbár sok dologban hazugok vagyunk, de igyekszünk jók lenni.
-Igen, maguk ölték meg a családom!-mondom és közben az ujjamat előre mutatom mintha fenyegetném valamivel jórészt azért is mert fenyegetem.
-Ki mondta magának ezt a hülyeséget?-mondja majd ránézek egy szúrós pillantással Horacere és elkezd hangosan nevetni.Megpróbálok visszaszólni, de hátulról erős kéz ragad meg.
-Ez, hogy lehetne hülyeség?Maguk csalók...Mondjanak el mindent most azonnal!
-Nyugodj le!-mondja ugyanolyan idegességgel, mint én Daniel.
-DE...-belevágott Dan a beszédembe.
-Nincs de!-szomorúan vissza kullogtam a kanapéra és leültem Claret és Dan mellé.Közbe aljas vigyorral néztem rá Horacere, hogy megijedjen.
-Ti totál eltévedtetek kislányom!Mondd még egyszer a neved!
-Hope Astor.
-Daniel Meroving.
-Claret Bundy.
-Claret magácskát felszólítom arra, hogy távozzon.
-Miért?
-Vagy távozik vagy súlyos agymosást kell magán végezni.Itt mi vagyunk az Úr.Sőt az egész Földön-Claret súlyos léptekkel csüggedten lépdel kifelé az ajtóig majd megáll.
-Mi is a vállalatuk neve?
-I.W.M.
-Mit rövidít?
-Ez önre nem tartozik csak Hope kisasszonyra és Daniel úrra-a nevünket tisztelettel mondta ki.Lassan Claret kisétált az ajtón vártunk hátha visszajön, de nem jött csak ment el és egyre távolabb a háztól feltehetőleg.A legfurább az volt, hogy nem volt ablak.
-Mondjon el mindent!
-Először elvzetem a szobájukba és feküdjenek le aludni aztán holnap körbe vezetem önöket és részletesen felvilágusítunk erről a helyről!
-Köszönjük-motyogta Daniel látva, hogy én is elbizonytalanodok és már annyira nem akarom megfojtani Horacet.Inkább csak követjük a folyósókon.A nappaliból két folyosó ágazik; ketté egyik jobbra másik balra.Mi balra indulunk el.Minden egyes ajtón családnevek és nevek vannak.Ezen a folyosón 12 szoba van mi Dannel külön szobát kaptunk; a leghátsó két szemközti szobát .Az egyik ajtón mintha láttam volna az Astor nevet.Gyorsan beléptem a szobámba.A szobám azért volt furcsa mert háromszög alakú volt a hátsó fal mintha padlás lett volna pedig tudtommal mintha csak egy lépcsőn mentünk volna fel.Belépek a szobámba és elbúcsúzok Dantől és elnézést kérek Horacetől amiért majdnem leordítottam a fejét pedig abszolúte nem bántam meg.Lenyomom a villanykapcsolót és a helyiség minden négyzetmilimétere fényárban úszik.Az egész szoba falai csontszinűre festett fából vannak.A háromszög alakú fal előtt egy nagy fehér francia ágy helyezkedik el.Az ágy mellett volt egy éjjeli szekrény; oda mentem és ledobom egy röpke mozdulattal rá a táskám és körbe megyek a szobán.
Az egyik falon egy nagy beépített szekrény van.A szekrénynek huzogathatós ajtaja van és a három ajtóból az egyik tükrös.
A szoba jobb oldalán van egy kicsi fürdőszoba.Kék csempével van kirakva az egész.Az egyik falnál egy beépített kád.A másik falnál van egy radiátor és mellette egy csap.A harmadik falánál pedig egy wc található.Úgy döntök lezuhanyzok.Ledobtam magamról a ruhákat és bedobtam egy szennyestartó szerűségbe.Fél perc alatt lezuhanyzom.
Törölközöbe csavarva lassan vissza kecmergek a szoba központi részébe.Kiveszem a táskából -a jó rég nem használt- pizsomám ami makulátlan szépségű-kivételesen- és szinte beleájulak a pihe-puha ágyba.
Reggel egy csengő hang kelt és kikecmergek az ágyból.Valaki kikészített nekem egy szürkésfehér pulcsit egy sötétszínű farmert és egy fekete közepes szárú cipőt az ágyam végébe. Fel kapom magamra gyorsan a ruhákat és leszakadók a lépcsőn.Mintha már ezeréves szokás lenne, hogy mindennap teljes életörömmel szaladgálnék össze-vissza a házban.Megpillantom Horacet.
-Hölgyem megengedi hogy elkísértem az étkezőbe?Rántotta lesz reggelire!
-Köszönöm kérem vezessen el, de reggeli közben mondja el az esti mese részét a történetnek-mondom még mindig úgy mintha beszívtam volna.Vajon miért is vagyok vidám?Csak valószínűleg kiderül hogy ki ölte meg a szüleim! És egy borzalmasan nagy titok amit nem mindenkinek az utcán ordítják el.Remélem nincs túl sok közöm hozzá.
Horace bekísért egy közepes méretű takaros szobába.Középen egy nagy ebédlő asztal helyezkedett le.Az asztalnál sok ismerős embert látok.Végül tekintetem Danielre vándorol aki elevenen beszélget egy másik felnőtt-kb.40 éves- férfivel.A férfinek puffadt arcán körszakáll helyezkedik el és nagy sör hasa van.Elég furcsa nagypapi ruhát visel már ha ezt lehet így mondani.Egyszerű kopott mintás póló amiből majdnem kilóg a hasa, furcsa sötétzöld pamut zakót visel.
Mivel nem akarok rendbontó lenni ezért leülök egy szabad helyre.Egy kisfiú mellé.
-Szia!-köszön nekem a pufi gyerekarcán aranyos vigyor terült el.Erre én is elvigyorodok és összeborzolom sötétszőke haját.
-Szia!Hope vagyok.Téged hogy hívnak?
-Pete vagyok-mondja diadalmas arccal.Megkordul a gyomrom és hirtelen rámtámad az éhség.
-Honnan szerezhetnek kajàt?
-Hát Billtől, de vigyázz morcos a vén Billy!-mondja és rámutat a Daniellel beszélgető férfire.
-Szia majd még találkozunk!-mondja és már fel is szalad a lépcsőn én pedig vigyorogva forgatom a fejem.Odasétálok Danékhoz.
-Sziasztok!
-Helló!Biztosan te vagy Hope a másik tanonc vagy új nem tudom hogy nevezzelek.Daniel már elég sokat mesélt rólad...Tudod hogy arra vágyik hogy eggyütt éljetek?-én is és Dan is elvörösödve néztünk rá Billre én csodálkozva ő ingerülten.
-Öhm meg tudod mutatni honnan szerezhetnek kaját?-kérdezem végül nagy nehezen.
-Persze, gyere velem-Danielt ott hagyjuk és Bill elvezet egy másik szobába ami valószínűleg a konyha.
Belépünk a konyhába.Előrelép és felemel valamit a pultról ami innen-a küszöbről- nincs a látó teremben, de valamit meglátok egy ismerős arc néz vágyakozva rám.Mintha titkolna valamit.Daisy!
Betolakodom a konyhába és anya és Daisy nevét kiáltozom.Odapróbálok kerülni hozzájuk látom az okos szemükben, hogy ne menjek oda mert baj lesz, de a lényeg, hogy élnek.Miattuk majdnem megőrültem, ha idáig eljőttem oda kell mennem hozzájuk!
Hátulról megfogták a kezem és érzem, hogy egy hideg fémet raknak rá a kezemre.Szóval így áll a dolog; szabályok nélkül játszunk!Éreztem a mögöttem álló embert.Jól tökön rúgom a térdemmel-remélve, hogy férfi- közben egyre több ember özönlik be az ajtón.Próbálnak le fogni, de én rúgok harapok és karmolok ahol csak bármit érzek még végül elvonszoltak a konyhából a szobámban.
A szobámban Horace várt és komor tekintettel állt az ágy előtt.
-Csalódtunk magában Hope kisasszony.Tudja?
-Igen elnézést a konyhai incidensért, de hogy került oda a húgom és az anyám?Hiszen ők meghaltak.
-Látja ezért kellett volna várnia.Az apja sajnálatosan tényleg meghalt.De a drágalátos anyja és húga még élnek.Nagyon hasonlítanak önre már első pillanattól fogva tudtam, hogy te vagy az az ember akire szükségünk van!-mondja és elkezd sétálni az ajtó felé.
-Mire lennék szükségükre?Mi ez az egész?Válaszoljon!-ordítok utána teljesen torkom szakadtából értem, hogy bezárt ide.Valamit eltitkolnak előlem és én meg fogom tudni mi az!Valamit mintha kopogni hallanák az ágyam feletti ablakon.Odanézek és meglátom az ablakban Claretet.Beengedem.
-Te meg, hogy kerülsz ide és hogy a francba jutottál fel ide?-kérdezem.
-Azt hitted itt hagylak benneteket?Felmásztam.Elég jó falmászó vagyok-mondta vigyorogva és szinte örültem, hogy láthatom a képét.
-Valamit sikerült kiderítenem!-mondja.
-Mondd el!
-Most nem lehet mennem kell.Hány körül jöjjek?
-Este felé-mondom és kiengedtem vissza az ablakon.
